Író: Lois Lowry
Főbb szereplők: Jonas, Asher, Lily, örökítő
Ebben a társadalomban a gyerekek minden decemberben egy ceremónián vesznek részt, ami azt bizonyítja, hogy elég érettek ahhoz, hogy a következő életszakaszukba lépjenek. Minden év elteltével a gyerekek kapnak valamit, aminek később hasznát veszik. Az egyesek(egy évesek) nevet és családot kapnak, a hetesek elöl gombolós kabátot kapnak hatalmas gombokkal, a nyolcasok ismét kabátot, de már sokkal visszafogottabbat, a kilencesek pedig megkapják életük első kerékpárját. Ez is azt mutatja, hogy ebben a társadalomban senki nem különbözik a másiktól, senkinek nincs több vagyona, mint a többi embernek. Ezt a ceremóniát minden évben megrendezik, egészen addig, amíg a gyerekek tizenkettesek nem lesznek. Az eddig elvégzett önkéntesmunkát igazi munkára váltják ebben az életszakaszban és bekerülnek a dolgozó felnőttek társaságába.
A társadalom élén a bölcsek tanácsa áll, akik eldöntik, hogy ki milyen munkát kap, amikor tizenkettes lesz, akik figyelemmel kísérik azt, hogy minden gyerek rendszeresen részt vesz-e az önkéntességben, ők azok akik figyelik a családok kapcsolatait, minden gyerekkel jól bánnak-e.
Jonas mostani decembere a legfontosabb, most avatják tizenegyesből tizenkettessé. Jonasnak fogalma sincs arról, mi szeretne lenni, pedig általában mindenki vágyik valamire és a végén oda osztják be dolgozni, amit szeret így mindenki megvan elégedve azzal, amit csinál.
Amikor elérkezik a pillanat Jonas nem tudja türtőztetni az érzéseit, erőt vesz rajta az idegesség és az izgalom. Ám amikor a 18-as számú gyerek után egyből a 20-ast mondják lefehéredik és még nagyobb idegesség keríti hatalmába. Miért hagyták ki az ő számát? Kifelejtették volna? Az nem lehet, sose hibáznak, amikor ilyen fontos eseményt kell irányítani.
Főhősünket hatalmas meglepetés éri, nem azért hagyták ki, mert valami rosszat csinált hanem ellenkezőleg. A lehető legjobb és legtiszteletteljesebb feladatot kapta, amit az ember az ő társadalmukban kaphat. Az ő tisztségét egyetlen ember tölti be, ám sok ideig. Egy öreg férfi az elődje, aki betanítja és megmutatja neki a világot.
Jonas az emlékek őre, de milyen emlékeké? Mindenkié a társadalomban? Jonas feladata gyönyörű, ám fájdalmas feladat. Soha többé nem térhet vissza a játékokhoz, amit a barátaival Asherrel és Fionával játszottak, régen, réges régen a játszótéren. Főszereplőnk olyan titkokat tud meg, amelyeket mások nem tudhatnak, rájön, hogy annak ellenére, hogy tilos a hazudozás, talán a legfontosabb ember az aki folyamatosan hazudik nekik. Ám ezeket a dolgokat nem tudja megosztani másokkal, hiszen úgyse hinne neki senki, hogy régen az élet annyira másabb volt. Jobb, sokkal jobb. Jonas álma egy sokkal jobb társadalom létrehozása és ezért az álomért hatalmas lépést kell megtennie. Az örökítő pedig segít neki ebben, az öreg férfiben Jonas nem csak a tanárát, a mentorát látja, aki átadja neki a emlékeket, érzéseket, hanem olyan számár az öreg férfi, mintha a saját nagyapja lenne. Ő megérti és átsegíti a bajokon.
Ezt a könyvet két barátnőm javasolta, hogy olvassam el. Úgy jött fel ez a különös történet, hogy nemsokára vetítésre kerül a film a moziban.
Első olvasásra beleszerettem ebbe a könyvbe, habár az elején kicsit furcsa volt, hogy teljesen másmilyen a világ, mint a miénk. Sokkal keményebbek a korlátok, nagyobb a kötöttség. Számomra elég nehéz elképzelni a világot, állatok, színek, érzések nélkül, ám a könyvben lévő embereknek ez a dolog természetes, ők ebbe születtek. Garantálom, hogy ez a könyv nem okos csalódást senkinek.
- történet kreativitása: 10/10*
- szóhasználat: 10/10*
- szereplők: 10/10*
- könyv kinézete: 10/10*
