Menedék Hely

Sziasztok!:)
  Igyekszek minél többet jelentkezni, vegyesen könyvekkel, filmekkel kapcsolatban vagy csak simán amikor szof*sás gyötör, hogy kiírjam a gondolataimat. Bár mostanában elég kevés időm van, minden szabad percemet olvasással és relaxálással töltöm. Rá kellene kicsit gyakorolnom az informatikára, ugyanis jövő héten gyakorlati osztályozó lesz. Remélem sikerül!
  Nemrégen sikerült megszerezni Darren Shan Vámpírvilág sorozatának pár újabb kötetét és örömmel jelentem most már csak 2, azaz KÉT kötet hiányzik a 12-ből. Annyira örülök!!*-* Ráadásul Informatika fakultáció után az unokatesómmal, aki szinte már a nővérem, bementünk a REÁLBA és odamentünk a könyvekhez. Minden boltban az első dolgom az, hogy odaveszem az irányt. Meglepetésemre egy háromezer forintos könyv 780 FT-ba került. Akkor nem volt nálam pénz, de következő nap, ha késés árán is de megvettem a könyvet, amiről hamarosan kaptok képet. Unokanővérem elég sokat emlegette ezt a könyvet és mázlim volt, hogy bementem vele a boltba. Így kell jó üzletet kötni. JUHÉÉ!!!
  Tegnap rekordot döntöttem. Annyira örültem. Az Egy különc srác feljegyzései után, elkezdtem olvasni a Tövisek hercegét, amit kölcsön kaptam unokatesóm barátjától. Valahogy nem vettem rá magam, hogy koncentráljak, így valami könnyebbet kaptam le a polcról. Ugyan megvettem a Bábelt, Leiner Laurától de nem olvastam, ugyanis kölcsön kaptam előtte és még nem volt időm újra elolvasni. Nos ez a kötet volt a kiválasztott. Tíz óra alatt olvastam el a csaknem 550 oldalt. Annyira, de annyira jól esett. Teljesen kikapcsolt, főleg mivel egész nap a szabadban a tűző napon olvastam. Imádom a jó időt. Az első és úgy tűnik a második olvasás után is ismételten beleszerettem Szaszába és előkerültek a Red Hot Chili Peppers-ös dalok. Egyre több lesz a telefonomon és egyre több emléket tudok hozzájuk csatolni. RHCF4EVER ♥
  Alig várom, hogy olvashassam az Akkor szakítsunk-at is. Biztosan hatalmas élmény lesz *___*
  Tervbe van, hogy a következő cikk az Állatfarmról lesz és megpróbálok jó hosszan írni erről a kis könyvről. Elég sok dolog fogalmazódik meg bennem ezzel a történettel kapcsolatban. Aztán hozom a Tövisek hercegét majd ha eljutok odáig, akkor a Tövisek királyát is, ami egy kicsit vaskosabb. Aztán tervbe van még véve, hogy újra olvasom a Darren Shanes könyveket és azokról is írok, mivel eddig kimaradtak. Mire mindent elolvasom beköszönt a nyár. Na sebaj.
  A démonvilág sorozatot annyiszor elolvastam már. Minden nyáron, amíg kevés könyvem volt kivégeztem az össze meglévő kötetet. Hát ma már kicsit nehezebben menne.
Mára ennyit, holnap is jövök ^^

Cím: Egy különc srác feljegyzései
Író: Stephen Chbosky
Főbb szereplők: Charlie, Patric 'Sehogy', Sam, Mary Elizabeth, Craig, Peter, Alice


  Bevallom először a filmet láttam és nagyon szerettem volna már régóta elolvasni a könyvet. Amikor megkaptam egyik osztálytársamtól kölcsönbe furán néztem a borítóra. A 'Modern Zabhegyező'? Mondanom sem kell, hogy érdekelni kezdett a dolog, mivel a Zabhegyezőt már pár hónapja kikölcsönöztem az iskola könyvtárából, csak egyszerűen nem jutottam addig, hogy el is kezdjem olvasni. Viszont mivel a mai nap sikerült kiolvasnom a könyvet - mostanában kevés időm marad az olvasásra-, ezért lehet, hogy nemsokára sort kerítek a Zabhegyezőre is.
  A történet egy fiúról szól, aki most kezdi a középiskolát, nem tartozik a rossz gyerekek közé, de tele van ellentmondásokkal és kétségekkel. Charlie fél a magánytól, így egy titokzatos Barátnak kezd leveleket írni, a levelek témája főképp az ő gondolatai, érzései no és persze nem maradhatnak ki a napi események sem.
Legtöbb ember emlékszik még a középiskola pár napjára és arra is, hogy mennyire fél a legtöbb ember az új dolgoktól. Vagy éppen attól, hogy senki nem fog közeledni hozzánk. Ám Charlie-val ez nem történt meg. Már az iskola első hete meglepetést okozott számára. Az egyik technika órán egy 'Sehogy' nevű fiú kiparodizálta a tanárt, ami főszereplőnknek nagyon tetszett. Elég hamar összebarátkoztak és egy Sam nevű lány is csatlakozott hozzájuk, akit Charlie elég vonzónak talált, sőt az első pillanattól kezdve vonzódott hozzá. Sam és Patrick, azaz Sehogy legalább olyan különcök voltak, mint Charlie. Samről rosszindulatú pletykák keringtek arról, hogy egy könnyűvérű nőcske és féltestvérének, Patrick-nak sem volt jó híre, róla sok ember sejtette, hogy a saját neméhez vonzódik.
  Mondanom sem kell, Charlie új barátai társaságban mindent megtapasztal. Folyamatosan együtt töltök az időt és buliznak. Drogozások, átivott hétvégék, táncolás, minden ami kell. Természetesen Charlie egy pillanatra se felejtkezik el tanára által adott könyvekről, amikről fogalmazást kell írnia.
  Kezdetben minden jól megy, Charlie örül az új barátainak, akikkel még közös mikulást is szerveztek. Ám egy bizonyos dolog után minden megváltozik. Mondhatni a feje tetejére fordulnak a dolgok. Ez a bizonyos eset olyan dolgokat hoz felszínre Charlie-ban, amikre nem emlékszik, ráadásul az is közre játszik, hogy Elizabeth-el nem jöttek össze a dolgok és eléggé megbántotta a lányt, aki ennek következtében Sammel is összeveszett. Így egy ideig külön váltak, s Charlie számára ez a legrosszabb időszak volt. Ám senki nem sejtette, hogy Charlie egy nagyon nagy titkot őriz, amiről még ő sem tud.
  Hatalmas súllyal nyomja a terhét az, hogy nemsokára el kell válnia a barátaitól. Hiszen Charlie tizedik osztályba megy, a többiek pedig mind távolabbi egyetemekre pályáznak.

- történet kreativitása: 10/10. Nagyon Eredeti
   A film a lehető legjobban adja vissza a könyv hangulatát, habár én inkább a könyvre szavazok. Amíg jó a szemünk addig olvassunk.
  Legvégül pedig a film 10/10-et érdemel. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

A kedvenc képem :)

A csapat :)

  Van, hogy a dolgok nem jönnek össze. Van, hogy nem tudsz találkozni azokkal, akikkel szeretnél és nem tudsz tanulni, mert semmi nem köt le. Nem köt le az olvasás, a rajzolás, a filmezés. Legszívesebben feküdnél az ágyadon és néznéd a plafont. Hiába tudod, hogy vannak fontos dolgok az életben, amiket meg kell csinálnod egyszerűen nincs hozzá energiád. Megesik néha, hogy nem találod a helyed a világban és érzed, hogy senki nem ért meg és mindenki ellened játszik. Vajon mit jelent mindent feladni? Otthagyni az iskolát és inkább csak létezni a nagyvilágba? Senkit nem keresni? Vagy felvágni az erünket? Eldobni az életünket és menekülni? Vagy a legkönnyebb és fájdalommentesebb utat választani és ugrani? Van, hogy lehúz a mélység és legszívesebben fel sem jönnél. Hiába járnak ezek a gondolatok a fejedben nem vagy képes teljesen elhagyni magad. Mert tudod, hogy vannak olyanok, akikért megéri éli. Barátok, család, szerelem....
  Viszont a világ nem osztható fel csupán feketére és fehérre. A jó ember is lehet néha rossz és a rossz ember is viselkedhet jól. Néha a folyton vidám embereknek is lehet melankolikus napja. Van olyan nap, amikor csak élsz, korlátok,következmények és sikerek nélkül. Amikor nem tudod, hogy mi a helyes és a helytelen, semmibe nem vagy biztos. Nem tudod ki vagy, hova tartozol, vagy merre kell tovább menned. Mindenkiben előjön néha a megfelelési vágy. Van aki a szüleinek akar megfelelni, de előfordul az, hogy a szerelmednek, barátaidnak, tanáraidnak. Sajnos nem tudsz mindenkinek egyszerre.... Éppen ezért felelj meg MAGADNAK.
  Egy számomra fontos ember szavait idézve ' Az ember egyedül születik és hal meg' Valamennyire igaz, viszont nem jelenti azt, hogy a közte lévő utat egyedül kell bejárni. Szóval mindenki legyen hálás azért, mert vannak számára kedves emberek, akik körülveszik, szeretik. Én hálás vagyok minden embernek, aki eddig az életem mérföldköveit képezték. A tanáraim, a régi 15 fős osztályom, akik tényleg a családom voltak cirka 8 évig. A zongora és szolfézs tanáromnak, a mostani barátaimnak és osztályomnak. Családomnak, édesanyámnak és édesapámnak. Nélkülük nem lennék az, aki most vagyok. Ők azok, akik átsegítenek a rossz napokon, útba irányítanak, ráébresztenek dolgokra és a kezemet fogják, ha szükségem van rá.
Kicsit szomorúbb hangvételű vers, de összességében fantasztikus. Hamarosan erről a könyvről is írok, remélem sokan felismertétek, ha nem, akkor megsúgom az Egy különc srác feljegyzései címet viseli ez a könyv.

Sziasztok :)
Újabb gondolatok fogalmazódtak meg bennem a mai este.
Vannak olyan emberek, akik alapkövét képezik az életünk egy bizonyos szakaszának, mondjuk az általános iskolának. Viszont egy idő múlva mindenkinek elválnak az útjai, az egyik erre megy a másik arra. Főleg az általános iskola végén, amikor mindenki elballag, ki ide, ki oda megy, van aki abban a városba jár majd suliba, ahova eddig, de van aki egy másikba. Mondják azt, hogy azoknak, akiknek együtt kell lenniük egyszer úgyis újra egymásra találnak. Ritka dolog az, amikor általános iskolában tetszik valaki, ám soha nem alakult ki köztetek a dolog. Ám, amikor később újra találkoztok, mindketten megváltoztatok, szépültetek, felnőttetek és egymásra találtok. Ezt hívják sorsnak.
Amikor rájössz arra, hogy egy karnyújtásnyira van az, aki boldoggá tenne és te is őt.....Felemelő érzés. Ám ha kicsit belegondol az ember, kicsit szomorú is. Mindig kerestél valakit, de őt soha nem adta oda neked a sors, ám amikor újra belépett az életedbe jobban örülsz neki mint bárkinek. Hiszek a sorsban és abban, hogy mindennek oka van. Van, hogy tanulunk belőle, van, hogy csak tapasztalatot szerzünk, kalandot. Ám van olyan is, amikor az életünk mérföldkövei egy-egy ember.
Legyenek azok a barátok, rokonok, idegen emberek vagy szerelmek.
A legjobb érzés az, amikor az embereket a hibáival együtt tudod elfogadni. Ha kicsit zárkózottabb valaki, feltörni a felállított falakat és eljutni a lelkéig. A sok veszekedést megbeszélni és megoldani, nem eldobni a kapcsolatot.
Természetesen van olyan, amikor egy kapcsolatot nem lehet megjavítani. Mindenhez két ember kell és nem csak a szerelemhez. Hiába teszel te meg mindent a másikért, ha ő a kisujját se mozdítja érted.
Nincs is jobb, mint amikor valakit szeretsz és ő is viszont szeret. Amikor hozzád ér az érzed, hogy az összes Gimnasztikai dolgot ott helyben megtudnád csinálni, amit tesiórán próbáltatok. Amikor ránézel nem csak nézed, hanem látod is. Látod a szemét, a mosolyát, a kis gödröcskéket, a haját. Érzed az illatát, a jelenlétét a közelségét. Ha nincs melletted rá vágysz, ha melletted van soha nem engednéd el. A legrosszabb napodat is felpezsdíti és a legjobbat is még jobbá varázsolja.
Na jó :) ezeket a dolgokat ki kellett írnom magamból, elnézést, hogy kicsit összevissza vannak a dolgok, de szétszórt vagyok.
A két dal a kedvemet tükrözi... ne értsétek félre nagyon jó kedvem van :3

A hétvégén megnéztem a Nagyfiúk első és második részét. Akárhányszor látom ezeket a filmeket mindig nevetek rajta. Imádom a színészeket, a történetet és a kivitelezést. Sokan mondják, hogy a Másnaposok sokkal jobb, hát nekem nem tetszett. Az első részre azt mondtam oké, de a többi már túl erőltetett. Imádom az összes filmet amiben Adam Sandler játszik, azokat meg főleg ahol Rob Schneiderrel együtt. Ám amikor ezt a filmet láttam több jó színészt is megismertem, mind gyerek mind felnőtt színészeket. Egyszóval aki még nem látta ezt a filmet feltétlenül nézze meg.

A történet röviden arról szól, hogy 5 srác kisebb korukban együtt kosaraztak és megnyerték az utolsó döntő meccsüket. Majd később pár évtized múlva az edzőjük halálhíre újra összehozza őket. Miután elszórták az edző hamvait, ugyanabban a házba buliznak, ahol a győztes meccs után.
Adam Sandler most is nagyot alakít a filmben, Kevin James, David Spade, Chris Rock és Rob Schneider-rel karöltve. Természetesen a női és a gyerek színészekről is érdemes említést tenni. Salma Hayek eszméletlenül csinos a filmekben, nem mintha a filmeken kívül nem lenne az! Valamint feltűnik a Jassie sorozat egyik színésze is Cameron Boyce, aki nekem személyes kedvencem.
  A második filmben Újra összeáll a nagy csapat, ez úttal a Feder család már nem Hollywood-ban él, hanem ott, ahol a barátaik, így többet tudnak találkozni. Rájönnek, hogy túlságosan megöregedtek és eltunyultak. Régen folyamatosan buliztak, de ezt ma már nem engedhetik meg magunknak, a feleségeik és a gyerekeik miatt. Ám Leny Feder még is rendez egy nagyszabású bulit, ahova minden fontos embert meghív. Feltűnik a filmben Taylor Lautner, ezúttal a "rosszabbik" oldalon.

Cím: Nyitótánc - Sulijegyzetek-sorozat I.
Író: Tavi Kata

Ezen a napon ünnepeljük az 1848-49-es forradalmat. Tegnap volt a suliban megemlékezés, így támadt pár gondolatom ezzel a nappal kapcsolatban. Ezen a napon általában mindenki feltűzi a piros fehér zöld kokárdát. Mostanában az a hír járja, hogy nem jó a színsorrend a kokárdán, mert eddig a zöld volt belül, de igazából a zöldnek kívül kell lennie. Ki érti ezt?
Ezen a napon mindenki úgy ünnepel, ahogy tud, de a kokárdát a legtöbb magyar feltűzi. Az iskolában filmeket nézetnek a diákokkal vagy fellépnek diákok, felolvassák a 12 pontot, vannak akik elmennek koszorúzni, esetleg zászlózni.
Tegnap néztük egy Pilvaker-es filmet, amit én már láttam előzőleg. Arról szól, hogy a slammelő emberek, hogy képesek a forradalom hangulatát át ültetni a slambe. Vannak emberek akik nem értik, se a rap-et se a slamet. A rappelő emberek általában olyanok, akik rossz helyről származnak. Az embereknek segíteni akarnak a szövegeikkel, amikbe az életüket, tapasztalataikat érzéseiket írják le, majd mondják el. Tisztelem azokat, akik a földről keltek fel és mára nagy rappelek lettek.
A forradalomról annyit, hogy akik megakarnak emlékezni, azok úgyis megemlékeznek, de szerintem annyival is elég lenne, ha a kokárdát tűznénk fel. Nem kell ezt még műsorokkal megalázni, mivel a gyerekek csak unják magukat közben.
Mindenesetre kellemes március 15.-ét mindenkinek.

Cím: A rossz lányok nem halnak meg
Író: Katie Alender
Főbb szereplők: Alexis Warren, Kasey Warren, Megan Wiley, Carter Blume

  Mindenek előtt szeretném ezt a könyvet, egy nagyon közeli barátomnak, fogadott tervéremnek ajánlani, akinek hatalmas babagyűjteménye van otthon és imádja őket. (♥) Habár nem egy az ízlésünk könyvek terén, megkockáztatom, hogy talán ez még neki is tetszene, bár tuti nem ijedezne annyira mint én, amikor olvassa.
  Elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik utálják az átlagos szerelmes, nyálas történeteket és inkább a természetfeletti dolgok iránt érdeklődnek, de mégsem a boszorkányok,sárkányok, varázslók és mesebeli hercegek iránt.


  Már a cím magában felkeltette a figyelmemet, na még a borító. Egyszerre gyönyörű és hátborzongató. Ti hisztek a természet feletti dolgokban? Én nem igazán, de mindig kiráz tőlük a hideg.

Alexis egészen addig normális lány volt, amíg  a legjobb barátnőjét az iskolában kicikizték és el nem költözött. Ezután az eset után a lány egyedül maradt, barátok nélkül, egyedül csak a fényképei és a fényképezőgépe maradt neki, na meg a családja. Ám velük se éppen felhőtlen a kapcsolata, hiszen a szülei nem igazán foglalkoznak vele és a húgával sem ápol nagyon közeli kapcsolatot. Alexis megváltozott, befestette a haját és egy fura társasággal kezdett el lógni, ám ebben a társaságban sem akadt egyetlen igaz barátja sem. Rengeteg csíntevést követ el az iskolában, lóg az órákról, felesel a tanároknak. Ám nem csak nála következett be egyfajta változás, a húga Kasey babamániássá válik és sokan azt kezdik el híresztelni róla, hogy becsavarodott. Mindkettőjüket furának és kívülállóknak gondolják az emberek. Csak egymásra számíthatnak, ám kettők kapcsolata se mindig felhőtlen.
  Ám kezdenek egyre furább dolgok történni a házukban. Alexis fotópapírjait valaki tönkretette, ám Kasey állítja, hogy hozzá se nyúlt.  Az ajtók maguktól záródnak be, Kasey-nek emlékezet kiesése van, olyan dolgokat tesz, amilyeneket azelőtt soha, régiesen kezd el beszélni és ami a leghátborzongatóbb a gyönyörű kék szeme zöldre változik. Alexis nem tud ezekkel a furcsa dolgokkal mit kezdeni, egészen addig amíg a pomponcsapat kapitánya, Megan a suliban nem találkozik Kasey-vel. A gond ott kezdődik, hogy Kasey egy másik iskolába jár, nem oda, ahova Alexis.
  Kiderül, hogy Megan szereti a természetfeletti dolgokat és hisz is bennük. Egyből tudja, hogy Kasey-vel nincs valami rendben és arra gyanakszik, hogy megszállta valami. Amikor Alexis tudtára adta a sejtését a lány nem hisz neki, hiába akar Megan segíteni neki minden erejével. Amikor Kasey megtámadja Alexis a lány besokall és Megan segítségét kéri. Vajon sikerül nekik a végére járni a dolognak vagy Alexis örökre elveszti a kishúgát? vajon a babáknak van valami közük a lány furcsa viselkedésükhöz, vagy tényleg csak egy ártatlan hóbort?
- történet kreativitása: 10/9. Jó kis horror történet :3  (nekem)

Cím: A kör
Író: Mats Standberg & Sara B. Elfgren
Főbb szereplők: Minoo, Elias, Rebeca, Ida,Vanessa, Linnéa, Anna-Karin, Nicolaus

  Annyira vártam már, hogy a kezembe foghassam ezt a könyvet és elolvashassam, utána a polcomra rakhassam, hogy az leírhatatlan. Születésnapom alkalmából vásároltam ezt a könyvet egyik barátnőmtől, aki olcsóbban adja el a már megvett és elolvasott könyveket. Ezért hatalmas köszönet neki!
  Végre elolvastam! Nem azért örülök neki, mert rossz könyv volt, vagy esetleg unalmas, hanem mert nagyon hosszú, ám ennek ellenére mid az 500 oldalt végig izgultam. Felmerül bennem a kérdés, hogy egy ilyen elsőre semmit mondó történetet, hogy lehet (eddig) három ilyen nagyon vastag könyvben továbbszőni. Azt hiszem a házaspár nagyon jól kigondolta ezt a történetet. Alig várom, hogy a többit is elolvashassam. Nem hittem volna, hogy ez is egy olyan könyv lesz, amitől nem tudom majd elszakítani a tekintetemet és erővel kell rávennem magam, hogy közben le tudjam írni a véleményemet és a gondolataimat. Már az első 10 oldal lebilincselőnek bizonyult. A könyv elsőnek egy öngyilkosságot tár a szemünk elé. Elias az iskola egyik mosdójában öngyilkos lesz. Egyedül Linéa az, aki ismeri mindenki más csak a pletykákból hallott róla. A kezdeti események után egyre jobban kibontakozik az iskolai hierarchia rendszer, amiből megismerhetjük a különböző egyéniségeket és klikkek egymáshoz való viszonyát. Azt a következtetést vonhatjuk le ebből a pár oldalból, hogy nincs két egyforma ember, maximum ugyan azok a dolgok iránt érdeklődő személyek. vannak emberek akik ugyanazt érzik, gondolják. Az öngyilkosság nagy szó és az engelsfors-i középiskola tanulóit felzaklatja Elias halálesete, főképp azt a hat lányt, akik a történetünk főhősei. Fejezetekként mindegyik életébe beleolvashatunk, tanulmányaikról, ki kinek az osztálytársa, családjaikról, szerelmeikről, szokásaikról is olvashatunk. Más utakon járnak, de ez a halál eset mégis kicsit közelebb hozza őket. Elsőre nem tudnak megbarátkozni azzal, hogy a sors egymás mellé akarja őket terelni, de nincs választásuk. Ha életben akarnak maradni együtt kell működniük.
  Rebeckának a dolga az, hogy összetartsa a csapatot és amikor kell lelket öntsön beléjük. Ő az, aki a levegőben tudja reptetni a tárgyakat, ő tölti be a tűz boszorkány szerepét.
  Vanessa akarata ellenére néha láthatatlanná válik, ám az idő előrehaladtával egyre jobban tudja irányítani a képességét. A levegő boszorkánya.
  Anna-Karin, aki az erejével olyan dolgokra képes rávenni az embereket, amit önszántukból sose csinálnak. A föld boszorkánya kezdetben elveszti az ereje felett az irányítás és a fejébe száll a dicsőség. Ám sikerül neki visszafognia magát, mielőtt még nagyobb kárt okoznak magában vagy éppen társaiban.
Ida, aki a fém boszorka. Ő kezdetben a legnagyobb kivétel a csapatban, ugyanis vele mindenki nehezen barátkozik meg és senki nem akar hozzá alkalmazkodni, sőt! A lány se akar senkihez.
  Linnéa a víz boszorkánya. Minoo-ról pedig nem derül ki, hogy melyik elemhez áll a legközelebb.... Lehet hogy nem is tartozik a kiválasztottak közé?
  A hetedik tag Elias lett volna, aki a fa elemnek a boszorkánya. Ám mint tudjuk, ő egy különleges erő hatására öngyilkos lett. Ahogy a lányok egyre több időt töltenek együtt és lekezdenek gyakorolni ez erejük nő illetve, egyre jobban megbíznak egymásban is. Titkokat osztanak meg egymással, segítik egymást.
A lányok idővel kezdenek rájönni, hogy talán nem is az a gyilkos, akire első pillanattól kezdve gondolnak Lehet, hogy a gonosz közelebb van mint gondolnák? Hiszen az iskola a gonosz tanyája.
  Minél jobban beleássák magukat a természetfeletti dolgokba, annál nehezebb lesz újra visszatérni az iskolához és a normális hétköznapok gondjaihoz.

Egy igazán jó könyv, a borítója nagyon megtetszett, amikor megláttam. Igazán figyelemfelkeltő.
- történet kreativitása: 10/8 Azt leszámítva, hogy megint egy boszorkányos történet, egészen egyedi volt. Bár kicsit emlékeztet a W.I.T.C.H című sorozatra.

Napocska. Lágy szellő. Meleg. Nincs is jobb a szabadban lenni egy ilyen szép hétvégén, játszani a kutyával, olvasni a szabadban, vagy éppen sétálni egy számunkra fontos emberrel. Ez az idő pont megfelelő arra, hogy kezünkben egy könyvvel leheveredjünk egy plédre és egész délelőtt belemerüljünk a könyv nyújtotta világba. Az év első melegebb napján mindig ezt csinálom, ahogy ezt ma is tettem. habár kicsit beteg vagyok, ezért a pulóver felé egy vékonyabb dzsekit is felvettem. Remélem az esti koncertre kisüti belőlem a napocska a bacikat. A barátnőimmel mindig feljön témának, ha változik az idő, hogy ki melyik évszakot szereti a legjobban. Hát nem is tudom. Télen születtem, de miután leesik a hó és mondjuk egy ideig hideg van én is lekezdek egy idő után vágyni a melegre viszont ha a tél beköszönt várom, hogy leessen az első hó. Azt hiszem mindegyik évszakot szeretem. Talán az ősz és a tavasz , ami a legtöbb csodát rejti magában. A színek, az illatok, az emberek mosolya. Nem sok embert ismerek, aki legszívesebben minden szabad percét a szabadban töltené, de én ilyen vagyok. Szeretem, hogy az udvarról bemenve érzem magamon, a ruháimon, a hajamon  napfény illatát. Ha otthon vagyok rendszeresen szemüveget hordok, de ha süt a nap, akkor leveszem és hagyom has süsse az arcomat is közvetlenül a nap. Kérdezhetnétek, hogy tudok egy ilyen kis dologról ennyit írni?
Egyszerű a válasz, mert szeretem. A gyerekek akik most születnek, mire felnőnek nem fogják tudni, milyen az amikor a szomszéd gyerekekkel az utcán játszunk sötétedésig, nem tudják meg milyen napsütésben biciklizni, ázni a nyári záporban, vagy éppen olvasni egy fa alatt a hőségben. Ha elmennek valahova kirándulni, nyaralni , mindenhol a wifit meg az internetet keresik, nem a szüleik társaságát. Hát ilyen ez a fejlődés, a nagyszüleinknek nem voltak méregdrága telefonjuk, hogy internetről ne is beszéljünk, mégis boldogak voltak. Ne gondoljátok azt, hogy befásult gyerek vagyok, csak latom az élet szépségeit ás nem fogok úgy meg halni, hogy végig csak a számítógép előtt ültem. Az életet  maximálisan meg kell élni, hogy ha közeledik a vége azt mondhassuk, hogy "Igen, örömmel megyek el, mert a lehető legjobb életet éltem. Biztos vagyok benne, hogy erre fogom tanítani a gyerekeimet. Hogy ahelyett, hogy a szomszéd gyerekekkel a közösségin beszélgetnének, menjenek át hozzájuk és játszanak egyet,biciklizzenek, társasozzanak, beszélgessenek. Mert az emberek közti kapcsolatok az internet miatt szakad meg.