Menedék Hely

Eddig minden évben vártam a születésnapomat, idén viszont valahogy nem. Ha valaki betölti a 17-et akkor az azt jelenti, hogy kevesebb, mint egy év múlva felnőtt lesz. A legtöbb embert ez felvillanyozza, engem viszont nem. Nem akarok felnőni, örökre gyerek akarok maradni akárcsak Pán Péter. Mindenki örül a nagykorú lesz, hogy most már fogyaszthat alkoholt, vehet a dohányboltból cigarettát. Nekem szerencsére egyikre sincs szükségem, ezért nem is várom, hogy 18 legyek. Jönnek a problémák, nemsokára végzős leszek, továbbtanulás, költözés, jogsi, családalapítás, egyre több stressz. Nagyon nem akarom én még ezeket a dolgokat. Félre ne értsétek, nagy családot szeretnék, de ezelőtt még találni is kellene valami munkát, előtte pedig el kell végeznem az egyetemet és még akkor sem biztos, hogy találok jól fizető állást.
Ezekkel a gondolatokkal indultam csütörtökön suliba és kicsit nyomott volt a hangulatom. Ennek ellenére egész jól sikerült a napom. Sok csokit, ölelést, puszit, köszöntést kaptam, olyanoktól is akiktől nem vártam volna, hogy tudják a születésnapomat, vagy érdeklik őket. (Természetesen az is lehet, hogy reggel nézték a közösségit, ahol fel van tüntetve) Viszont a legfontosabb személyek nem lehettek velem ezen a napon, Kriszti beteg lett,de megígérte, hogy pótoljuk az együtt töltött napot. Melitta is beteget jelentett. Így országos betegség nappá nyilvánítottam a születésnapomat(XD) Ilyenkor mindig eszembe jut papám. Egy kis ízelítő az életemből, amit néha próbálok eltitkolni. Mamával élünk, négyen egy kisebb házban és természetesen a kutyusomat Foltost se felejtem el. Mindig mondtam anyuéknak, hogy költözzünk el másik házba, de ők nem akarják itt hagyni mamát és végül is megértem. Egyedül élni és eltartani a házat nehéz. Papa akkor hallt meg, amikor én még meg sem születtem, mégis mindig hiányzik. Főleg ilyenkor. Amikor először láttam képen, már akkor tudtam, hogy szerettem volna. Mindig bennem van az a kérdés, hogy hiányozhat valaki úgy, ha nem is ismertük? A válasz az, hogy igen. Van egy űr bennem, amit az ő hiánya okoz. Kisebb koromban sokszor aludtam mamával a papa helyén és olyankor éjszakákon át beszélgettünk. Érdekeltek a vele kapcsolatos dolgok, az, hogy mennyire profi volt az asztalosi szakmájában, saját készítésű hangszereken játszott. Valószínűleg a zene szeretetemet tőle örököltem. Mindig is vágytam arra, hogy megismerhessem. Mama arról is mesélt, hogy mennyire szeretett volna egy lány unokát. Biztos ellettem volna kényeztetve. Sajnos papa nem élte már meg, hogy lásson. Ilyenkor mindig elszomorodom, de mamát viszont nagyon szeretem, mióta az eszemet tudom mindent megkapok tőle, legfőképpen a szeretetet. ♥
Nos ennyit a kis magánéleti dolgaimról, folytatom a napom leírását.
Este elmentem egyik volt óvodatársammal sétálni, ami elég jó volt. Tegnap pedig egyik osztálytársammal mentünk könyvet venni, utaztunk a most forgalomba hozott kettes, sárga villamossal. Nagyon kényelmes ^^:)
Aztán hazajöttem és találkoztam két volt osztálytársammal, akiken meglepődtem mennyit változtak, beszélgettünk egy kicsit, este pedig olvastam. Ma pedig a jó idő miatt az egész napomat kint töltöttem a szabadba. Este megyünk osztálytársammal koncertre és hozzánk csapódott a héten pár kilencedikes, hogy had jöjjenek velünk, illetve egy az én városomban lakó srác is írt, hogy nem megyek-e véletlen. Szóval egész szép kis csapat összegyűlt. Remélem jó lesz :3 Ők lesznek ma:

Remélem akik nézik a blogomat felfigyeltek arra, hogy bővítettem egy kicsit. A fenti füleknél megtalálhatjátok a rajzaimat. Úgy gondoltam, hogy mivel a debreceni Medgyessy Ferenc gimnázium tanulója vagyok, ide is felpakolok pár rajzot, habár a legtöbb követőm ismerős facebook-on. Végül is első sorban magamnak csinálom a blogot, szóval miért is ne lehetne egy ilyen fül? Mára viszont ennyi, semmit nem tanultam, de mivel holnap születésnapom lesz, ezért megtehetem ;) Amint tudok írok könyvről, viszont addig be kell érnetek a közéleti dolgaimmal. Jóéjt!

Igen, kezd késő lenni, álmos vagyok, tanulnom kellene, házit kellene írni, de most megjött a kedvem az íráshoz. Szombaton elmentünk egy koncertre pár barátnőmmel/osztálytársammal. Olyankor-olyankor tökéletes kikapcsolódást nyújt egy kis ugrálás, tombolás, éneklés. Több együttes volt most is együtt, mint általában. Lényegében a The Grenma című együttesre mentünk, aminek a tagjai Szalay Csongor, Arany Dóra és Botlik Mátyás. Szalay Csongor nevét elég sokan ismerik, ugyanis gyakran szinkronizál filmekben. SŐT! Lassan már nincs olyan film, aminek a stáblistájának sorai között ne lenne ott az ő neve. Ő az énekes és a banda elsődleges tagja. Dóri egy igazán jó fej, aranyos csaj, aki tele van tetoválva akárcsak Csongi. Mindketten tehetséges énekesek, habár Csonginak elsőre gyerekes hangja van, egy idő után ténylegesen beleszeret az ember a hangjába, Dórival együtt pedig nagyon jó párost alkotnak. A banda harmadik tagja Matyi(természetesen a segítőket nem említem meg, pedig ők is nagy szerepet foglalnak el), aki nagyon jól dobol és ő is egy tüneményes ember. Remélem aki nem hallgatta még meg őket, most megfogja. Egy kis ízelítő, pár kedvenc számom.

Matyi :)

Csongi és a karján lévő tetkó ;)

Azt hiszem ezt a koncertet soha nem felejtjük el :) Dóri enyhén jól érezte magát. Az évszázad bulija!

Itt még kicsit fiatalabb volt Csongi :)

Kedvenc tagom a bandából :) Fényes Imi :)

A hétvégén elég sok időm volt és mivel nagyon fáradt voltam és a szemem is olvasás helyett filmeztem egy picit. Mostanában(szégyen) nem igazán van kedvem olvasni, annyira kimerítőek a napjaim, hogy inkább többet alszok egy órával, mint hogy olvassak. (Ezért nem is volt mostanában hosszabb könyvről bejegyzés) Szóval most pár filmről írnék :)

Filmplakát :)

Az első Az óriásölő: Nagyon jó film. Az égig érő paszuly továbbfejlesztett változata, kevésbé, hogy úgy mondjam, gyerekeknek való. Nicholas Houl-t ebben a filmben is remekül alakít, csak úgy mint az eleven testekben, csak itt most élő ember szerepébe bújtatták. Egy fiatal fiút alakít, aki kicsi kora óta odavan az óriásokért, de sose gondolta volna, hogy a történetek, -amiket meséltek és esténként felolvastak neki -igaznak bizonyulnak. Ő és a király lánya, Isabelle hercegnő kalandra éhesek és egyikőjük se gondolta volna, hogy az óriások fogjak őket közelebb hozni egymáshoz. Mondanom sem kell, hogy első látásra beleszeretnek egymásba. A történet happy end-del végződik, az égig érő bab kivágásával a film nem ér véget, mert vár még ránk egy végső csavar. A végén Jack elveszi feleségül Isabelle-t, majd amikor gyerekeik születnek nekik is elmondják az óriásokról szóló meséket.

kedvenc szereplőm :) Ewan :)

Óz, a hatalmas: Csodálatos színvilágot varázsolnak a mozivászonra az alkotók, ennél szebbet csak az Avatar című filmben láttam, ahol szintén tobzódnak a színek. Mint valami mesevilágban, gyönyörű! Óz, a csaló varázsló egy légörvény következtében egy, az ő nevét viselő Ózba kerül, ahol megismerkedik egy gyönyörű hölggyel, aki boszorkány. Megjósolták, hogy az Óz nevet viselő varázsló lesz a megmentőjük. Oz ugyan szélhámos, de megpróbálja legyőzni a gonosz boszorkány, akiről később kiderül pár dolog. Kalandjai során sok helyen megfordul, személyes kedvenc részem, amikor egy porcelánból készült városba téved, ahol egyetlen egy porcelán lány maradt életben és neki is eltörtek a lábai. Óz segít rajta és megragasztja a pici lány lábait. Erről a filmről kicsit az Alice Csodaországban című film jut az eszemben.

Gyönyörűen látszik a színvilág :)

Összességében mindkét film tetszett, nagyon jól kitalálták a szerkesztők. Ajánlom mindenkinek!:)

Hát Sziasztok :) Egy jó hete nem írtam, mivel még olvasok egy hosszabb könyvet és arról tervezek majd írni, viszont közben sokat filmezek és összegyűltek a gondolataim is, ezeket szeretném most kiírni.

Sokat gondolkodok mostanában az érettségiről, egyre magasabbak a pontszámok így egyre nehezebb bejutni egy egyetemre. Már most 10. osztályban elég sokszor hallunk erről, a  tanáraink rendszeresen emlegetik, hogy két év múlva eljön a nagy nap, vagy hét. Viszont ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy mikor válik az ember éretté? Amikor leérettségizünk? Nem hiszem, az érettségi bizonyítvány csak egy papír, ami a továbbtanuláshoz elengedhetetlen, semmi másra nem lehet használni, természetesen ha van egyetemi végzettségünk, akkor nagyobb valószínűséggel eltudunk helyezkedni, így lesz munkák. Természetesen ebben a mai világban már semmi sem biztos. Ez a kis papírt végül is azért kapjuk, hogy a végig tanult éveket ne érezzük elpazarolt éveknek. Érdekes módon régen 8 általánossal is könnyedén megéltek az emberek, ma már máshogy van. Ha már nincs egy embernek két, meg három diplomája, akkor már senki. Természetesen aki családot akar, annak elengedhetetlen egy jó munkahely, ahol szeret dolgozni és elég a fizetés is ahhoz, hogy megéljenek. Ha megkapjuk az érettségit az nem azt jelenti, hogy érettek vagyunk.
Talán akkor válunk éretté, amikor az első komoly kapcsolatunk lesz? Esetleg, amikor betöltjük a 18. életévünket? Ez nem lehetséges, mert ismerek olyan embereket, akik bőven túl vannak a 18-on és mégsem érett. Nem tudhatjuk mikor következik be ez a pillanat, de amikor odaérünk tudni fogjuk, hogy igen, innentől már nincs olyan, hogy még "Gyerek vagyok". Jönnek a problémák, a felnőtté válás nehéz dolog.


A másik dolog amin borzalmasan sokat gondolkodok, hogy miért ilyen előítéletesek az emberek? Ha már kicsit is szép a lány, akkor ő már kurva, ha a fiúnak sok barátnője volt, már nőcsábász. Ha feketébe öltözködik, akkor ő már tuti, hogy vagdossa az ereit. Szerintem a kor, tömeg, magasság csak egy szám. A duci, molett emberek is lehetnek ugyanolyan boldogak, mint az anorexiások, a 70 évesek, és a 10 évesek.
Szerelemben szerintem nem számítanak a külsőségek. Természetesen van az a mondás, hogy "A külső ami megfog, a belső ami megtart, (a szex hozzáláncol)" nekünk most az első két dolog a lényeges. ha ránézel egy emberre akkor az első amit megnézel az a külseje, ha nem elfogadható, akkor elmész mellette, vagy hozzá se szólsz. Ezzel minden ember így van, viszont, akin semmi kivetni való nincs, se rossz szaga nincs, se semmi ilyesmi, csak mondjuk egy kicsit több felesleg van rajta, mint a mai lányokon, vagy éppen szemüveges, szeplős, fogszabályzós, akkor azt egyből le kell nézni, ki kell csúfolni. Ugyan ez ha más az ízlése, ha már nem a Douglasban, meg a méregdrága boltokban vásárol az ember, akkor már azért is lenézik. Ha valamihez ért, akkor azért nézik ki, ha valamit rosszul tud azért. Egyszóval az emberek ostoba lények. Nem képesek elfogadni azt, ami adatott nekik és nem képesek mások értékeit meglátni. Természetesen vannak kivételek, de ezek is csak erősítik a szabályokat.
A számok nem számítanak. Egy vékony srác is lehet 80 kg, szimplán csak  vastagak a csontjai, meg egy duci lány is lehet 60 kg. Nem kellene ott bántani az embereket, ahol a legjobban fáj nekik, mert mindenkiben van kivetnivaló.

Cím: Tizenhárom okom volt.
Író: Jay Asher
Főbb szereplők: Clay Jensen, Hannah Baker

  Mindenki szokott a halálon gondolkodni, a legtöbb embernek eszébe jutott már az öngyilkosság is. Csak az igazán bátor emberek képesek eldobni maguktól az életüket, hátrahagyni a családjukat, szeretteiket. Ám van olyan is, akinek már nincs veszítenivalója az életben. Van az a mondás, hogy "Gyáva ember, aki eldobja magától az életet", de szerintem ez nem igaz, ahhoz, hogy vonat alá vesd magad, leugorj egy bérház tetejéről, felvágd az ereidet igenis nagy bátorság kell. Olvastam sok kritikát erről a könyvről és sok emberrel beszéltem és a legtöbben az mondták, hogy nem tetszett nekik, mert egy öngyilkos lányról szól és olyan, mintha az olvasókat is ráakarná az öngyilkosságra venni. Én pont az ellenkezőjét látom, a könyv segítséget nyújt, megismerteti velünk a világot, hogy már egy kis apróság is mennyire megmaradhat az emberben és sok apró bántó dolog összességének mekkora következményei lehetnek. Az emberek sose gondolkodnak előre, se te, se ők, se én. Nem gondolnak bele mekkora erejük van a szavaknak, csak dobálózunk velük. "Szeretlek", "Utállak", "Dagadt", "Anorexiás". Mindennek oka van, oka van annak, hogy ő egy kicsit zárkózottabb, oka van annak, hogy sok fiú/lány barátja van, és oka van annak, hogy miért temetkezik az ember a könyveibe, hisz azok sose hagynak el. Mindig ott lesznek és csak elég leemelni őket a polcról és máris egy másik világba kalauzol el minket. Nem kér semmit cserébe. Viszont hátránya is van, megtanít minket az élet dolgaira, de tapasztalatot, szeretetet nem nyújt.
 Amikor először megkaptam ezt a könyvet meglepődtem mennyire jó. Azóta, ha valami bánt, vagy csak egy igazán jó történetet akarok olvasni, vagy sírni kicsit mindig ezt a könyvet veszem le a polcomról.
  Főhősünk, Clay Jensen egy nap kap egy dobozt, tele kazettákkal. Hannah Baker kazettái, amin rajta vannak az okok, hogy miért lett öngyilkos. A cím könyvéből rájöhetünk, hogy a halálának 13 oka volt, ezek az okok a kazettákra vannak felvéve, amit mindenkinek végig kell hallgatni. Clay rettegve várja, hogy az ő neve is elhangozzon a felvételen, pedig semmivel nem ártott a lánynak, sőt. Zsebében a walkmannel hallgatja végig a kazettákat és járja be az útvonalakat ahol a lány megfordult. Aztán amikor kiderül az egész, Clay felfogása, élete megváltozik és soha nem fogja elfelejteni Hannah-t, SOHA!
 A könyv lapjai nagyon jól vannak megszerkesztve, a felvételeken lévő szöveget dőlt betűkkel szedték így átláthatóbb a szöveg, először kicsit hozzá kell szokni, de összességében nagyon élvezhető a mű.
 Ha van valakinek olyan ismerőse, aki gondolkodott már az öngyilkosságon, vagy hajlamos a depresszióra azzal feltétlen el kell beszélgetni erről, nem szabad magukra hagyni. Esetleg ha szeret olvasni a kezébe nyomni ezt a könyvet és természetesen megmondani neki, hogy ez a könyv nem az öngyilkosságra akar rávenni, hanem arra, hogy talán neki is van valaki, aki szereti, mint ahogy Clay szerette Hannah-t.
- történet kreativitása: 10/10

  Ismét hétvége van és van időm írni :) Igaz ma pont tanulnom kellene, de úgy döntöttem kicsit szünetelek. Pénteken két nagyon jó filmet néztem meg *___* Az eleven testeket, ami sokkal jobban tetszett, mint a könyv( lásd az előző bejegyzés) A másik pedig a Csodálatos pókember volt, amitől kicsit ódzkodtam, mivel hozzá szoktam már a régi Peter Parkerhez és szuperhős függő haveromnak is azt mondtam, hogy azért nem nézem meg a filmet mert nekem Andrew Garfield nem "pókemberes". Hát nagyot tévedtem. Csak rávettem magam, hogy megnézzem és ez a történet sokkal valósághűbb, mint az első három. Modernebb világban játszódik, modernebb technológiával, jobb a grafika, jobbak a színészek. Egyszóval minden jobb. Első látásra szerelmes lettem Garfield-ba *__* Nagyon jó színész és mindezek mellett még helyes is. Közelebb áll ő Pókemberhez, mint Tobey Maguire akármikor. Félre értés ne essék, nem Tobey-t akarom szidni vagy ilyesmi, hanem Garfield-ot isteníteni. Egyszóval nagyon tetszett a film, lehet megnézem megint.
  A másik ma itt járt unokanővérem és hozott nekem születésnapomra könyvet *___*(február 27-én lesz) Megkaptam tőle meg nagybátyámtól a Tigris átkának második kötetét, a Tigris küldetését. Elmondhatom, hogy ez a két könyv a két valaha látott leggyönyörűbb borítóval ellátott könyv. Gyönyörűek, de tényleg! alig várom, hogy elolvashassam.
  Tegnap nagy takarítást csináltam, ami mindig azzal kezdődik, hogy a könyvespolcomat takarítom le és hoztam egy nagyon jó képet, ami a tavaly éveleji könyveim mennyiségét veti össze a mostanival. Szerintem a kép magáért beszél.

Andrew Garfield

A képekre csak ennyit mondok :$

Legyen már egy kép Pókemberről is :)

Cím: Eleven testek
Író: Isaac Marion
Főbb szereplők: R, Julie

  Úgy gondolom, hogy Isaac nagyot alkotott. Soha nem gondoltam volna, hogy egy történetre amiben zombik vannak a főszerepben, azt fogom mondani, hogy aranyos. Általában a zombis könyvek/filmek mindig az apokalipszisről szólnak, láttunk már humorosabb hangvételű zombi filmet, a Zombie Land-et, de millió meg egy vérengzős filmet vetítettek már a mozivásznakon, többek között a The Walking Dead-et, Z világháborút, a Legenda vagyok-ot(személyes kedvenc) vagy éppen a klasszikus mindenki által ismert Kaptárat. Legyen az bármelyik film, mindegyikben embert evő, széthullott, halott emberekről van szó. Ez a része az Eleven testek című könyvben is stimmel, ám ki hallott már olyanról, hogy egy élőhalott érez, szerelmes lesz, majd visszaváltozik emberré? A válasz az, hogy senki. Teljesen új nézete ez a holtak elképzelésének.
  Ebben a könyvben betekintést nyerhetünk egy zombi unalmas és egyhangú mindennapjaiba, táplálkozásai szokásaiba, magánéletébe és családi légkörébe. Megjegyzem nekem az utóbbi dolog kicsit furcsa, soha nem hittem, hogy egy zombinak lehet családja. Akármilyen meglepő R is Holt, akármilyen jól néz ki. Főhősünk egy olyan zombi akiből nem hiányzik az irónia az egész történetet ő meséli el nekünk csöpp iróniával, R ember akar lenni, vágyik az emberi életre és utál az lenni ami. Igazából semmi átütő dolog nincs a könyvben és bevallom én egy picit untam, de maga az alaptörténet egész jó. Viszont ezzel szembe a film nagyon tetszett( persze nem annyira mint a legenda vagyok) A színész választás nagyon jól sikerült, habár előtt láttam a moziplakátot mint olvastam volna a könyvet, így már a szereplőket a plakáton látott módon képzeltem el. Természetesen ez a film is happy end-el végződik, miután a falakat lerombolják és megtanulnak együtt élni az emberek a zombikkal, minden jóra fordul. Julie R-é lesz, aki nem vágyik másra csak a lány közelségére. Összességében nem bántam meg, hogy megvettem a könyvet, még ha nem is volt annyira "hű". Ajánlom azok figyelmébe, akik kicsit mások és nem szeretik a sablonos történeteket, akik szeretik a kicsit könnyebb műveket.
- történet kreativitása: 10/10 Azt hiszem megérdemli a 10-est, ilyet nem mindig olvasni.

Nicholas Hoult játssza R-t :)

Mit ne mondjak, gyönyörű szeme van *___*

Mióta van Nickelodeonunk egyre többet nézek tv-t, eddig mindig csak elalvás előtt néztem, ugyanis anélkül nem tudok elaludni. Mivel több lett az időm, vagy csak többet csináltam :'D Ezért többet is nézek tv-t, találtam pár jó sorozatot és minden este, illetve amíg beteg voltam délután is azt néztem. Valószínűleg ez nem sok mindenkit érdekel, de úgyis magam szórakoztatására írom ezt a blogot, akkor miért ne írhatnám le ezt is?:) Kikívánkozik.  A két nickelodeonos sorozat a iCarly és a V, mint Viktória. Mindkettőről írnék egy kicsit és képeket is hozok.
iCarly :) Fiatalabb gyerekeknek ideális tv műsor, de nem egy ismerősöm van aki nézi. Carly, Sam és Freddie videókat készítenek, amelyeket felraknak a közösségi hálóra. Természetesen a sok videó mellett nem maradhatnak el a háttérsztorik sem, mint például a szerelem, csalódás, bizalom, megbántás, megbocsátás és mindenféle érzelem. Minden részben szerepet kap Carly bátyja, Spencer is, aki még viccesebbé teszi a sorozatot. Ajánlom mindenkinek, aki csak szeret ülni a tv előtt nézni ki a fejéből és nevetni. Garantálom, hogy nem  fog csalódni.

Freddi abszolút kedvenc. Ki ne szeretne  egy ilyen édes fiút?*__*

A csapat :) (balról jobbra, Sam, Freddie, Carly & Spencer)

V, mint Viktória. Angol címén Victorious, azaz győztes. A magyarok kreativitása határtalan, a főszereplő lányt Torinak hívják, fogalmam sincs, hogy honnan jött a Viktória név, de találó. Tori egy véletlen folyamán kerül be egy művészgimibe, ahol színészkednek és énekelnek. Új barátokra tesz szert és talán a szerelem is látótérbe kerül. Egyre nagyobb őrültségeket csinálnak. Összességében ez is egy vicces sorozat, tetszenek benne a jó dalok és a szereplők is nagyon jók, mind személyiségileg mind kinézetileg.

Tori :) (Victoria Justice)

Beck (Avan Jogia)

Kedvenceim *__* Beck & Cat

Cat

Jade :)

Robbie

The Team :)

Beck *__*

Andre :)

A harmadik sorozat, amit sajnos hét közben nem tudok nézni, mivel pont olyan időben van, hogy éppen hazaérek a végére, a Rádiókalózok. Egy középiskolában 4 tanuló létrehoz egy rádiót mivel elegük lett abból, hogy mindenki megakarja mondani nekik, hogy mit tegyenek. Természetesen senki nem tudja, hogy ők csinálják. Mindenki álneven fut.  Éljen a szólásszabadság!

Lily :)(=Shady Lane)

Ray(=Azonnal)

Travis, egyértelmű kedvenc :)

Travis(=Smog)

Robbie(=Kérdőjel)

RSZR

Pár hónapja, talán egy vagy kettő, volt egy egész jó kis álmom és akkor ezt az álmot leírtam a telefonomba jegyzetnek. Szokásom, hogy ha van valami amit nem akarok elfelejteni azt beírom a telefonomba, sokkal jobb mintha lapra írnám, főleg mivel napjába legalább 4-szer átkutatom a telefonomat unalmamban:'D
Valamiért napokon át átolvasgattam ezt az álmot és egyre több és több dolgot képzeltem hozzá és arra jutottam, hogy egész jó kis történetet lehetne kihozni belőle, így míg itthon voltam elkezdtem írni. Az első két fejezet van meg, de ezek még nyersek, át kell még olvasni, bővíteni kell a szöveget és még pár helyesírási hibát is ki kell küszöbölni - habár a World kijavítja- én mondom hasznos egy program.(megjegyzés: Borzalmas a helyesírásom XD) Habár eddig akármikor kezdtem el írni saját magam által kitalált történetet mindig befuccsolt. Az alap történt mindig érdekes volt, de sose volt olyan jó, hogy be is fejezzem. Vagy elfogyott a végére a lendület vagy csak simán nem volt több ötlet. Most ez egy komplexebb történet, már jól átgondoltam mindent, de ha most sem jön össze, akkor oda az az álmom, hogy TALÁN egyetemen bejelölném a kommunikáció és újságírás szakot.
Úgy tűnik nem tudom megcsinálni azt, amit szerettem volna. Szerettem volna, ha a fülekre kattintgatva külön láthatnátok a saját dolgaimat, a könyvekkel kapcsolatos dolgokat és a saját magam által írt regényt. azért is lett volna jó ez a megoldás, mert van, akit csak a könyvek érdekelnek, van akit a regényem és  a nagy többséget a magánéleti dolgaim nem. habár eredetileg ez a blog azért indult, hogy a könyvekkel való meglátásaimat, érzéseimet leírjam, de mint olvashatjátok mostanában vannak olyan posztok is, amik nem csak a könyvekről szólnak. Ezeket akartam külön szedni, de sajnos nem jött össze. Sebaj! Annyira megtetszett az a kis fülecske a "Saját regényem" címmel, hogy úgy döntöttem, ott hagyom és oda fogom leírni a szereplők jellemzését, valamint a rajzokat amiket róluk csináltam, természetesen csak az nézze majd meg, akit érdekel, mert vannak olyan emberek, akik jobban szeretik maguk elképzelni a dolgokat. Igazából én is ilyen vagyok, de ha megrajzolom őket biztos, hogy nem felejtem el a jellemüket, kinézetüket stb. :)
Nos, most megyek infóérettségit gyakorolni, tartottam egy kis szünetet és írtam. Még tervezek ma írni, ismét egy kis rajongás lesz *___* A héten valószínűleg kevés időm lesz olvasni :( Pedig az Eleven testek, amit hozok nektek legközelebb, nagyon jó. Egy baj van csak, kemény hetem lesz, sok valamiből dolgozat várható.


XOXO~ É