Menedék Hely

Eddig minden évben vártam a születésnapomat, idén viszont valahogy nem. Ha valaki betölti a 17-et akkor az azt jelenti, hogy kevesebb, mint egy év múlva felnőtt lesz. A legtöbb embert ez felvillanyozza, engem viszont nem. Nem akarok felnőni, örökre gyerek akarok maradni akárcsak Pán Péter. Mindenki örül a nagykorú lesz, hogy most már fogyaszthat alkoholt, vehet a dohányboltból cigarettát. Nekem szerencsére egyikre sincs szükségem, ezért nem is várom, hogy 18 legyek. Jönnek a problémák, nemsokára végzős leszek, továbbtanulás, költözés, jogsi, családalapítás, egyre több stressz. Nagyon nem akarom én még ezeket a dolgokat. Félre ne értsétek, nagy családot szeretnék, de ezelőtt még találni is kellene valami munkát, előtte pedig el kell végeznem az egyetemet és még akkor sem biztos, hogy találok jól fizető állást.
Ezekkel a gondolatokkal indultam csütörtökön suliba és kicsit nyomott volt a hangulatom. Ennek ellenére egész jól sikerült a napom. Sok csokit, ölelést, puszit, köszöntést kaptam, olyanoktól is akiktől nem vártam volna, hogy tudják a születésnapomat, vagy érdeklik őket. (Természetesen az is lehet, hogy reggel nézték a közösségit, ahol fel van tüntetve) Viszont a legfontosabb személyek nem lehettek velem ezen a napon, Kriszti beteg lett,de megígérte, hogy pótoljuk az együtt töltött napot. Melitta is beteget jelentett. Így országos betegség nappá nyilvánítottam a születésnapomat(XD) Ilyenkor mindig eszembe jut papám. Egy kis ízelítő az életemből, amit néha próbálok eltitkolni. Mamával élünk, négyen egy kisebb házban és természetesen a kutyusomat Foltost se felejtem el. Mindig mondtam anyuéknak, hogy költözzünk el másik házba, de ők nem akarják itt hagyni mamát és végül is megértem. Egyedül élni és eltartani a házat nehéz. Papa akkor hallt meg, amikor én még meg sem születtem, mégis mindig hiányzik. Főleg ilyenkor. Amikor először láttam képen, már akkor tudtam, hogy szerettem volna. Mindig bennem van az a kérdés, hogy hiányozhat valaki úgy, ha nem is ismertük? A válasz az, hogy igen. Van egy űr bennem, amit az ő hiánya okoz. Kisebb koromban sokszor aludtam mamával a papa helyén és olyankor éjszakákon át beszélgettünk. Érdekeltek a vele kapcsolatos dolgok, az, hogy mennyire profi volt az asztalosi szakmájában, saját készítésű hangszereken játszott. Valószínűleg a zene szeretetemet tőle örököltem. Mindig is vágytam arra, hogy megismerhessem. Mama arról is mesélt, hogy mennyire szeretett volna egy lány unokát. Biztos ellettem volna kényeztetve. Sajnos papa nem élte már meg, hogy lásson. Ilyenkor mindig elszomorodom, de mamát viszont nagyon szeretem, mióta az eszemet tudom mindent megkapok tőle, legfőképpen a szeretetet. ♥
Nos ennyit a kis magánéleti dolgaimról, folytatom a napom leírását.
Este elmentem egyik volt óvodatársammal sétálni, ami elég jó volt. Tegnap pedig egyik osztálytársammal mentünk könyvet venni, utaztunk a most forgalomba hozott kettes, sárga villamossal. Nagyon kényelmes ^^:)
Aztán hazajöttem és találkoztam két volt osztálytársammal, akiken meglepődtem mennyit változtak, beszélgettünk egy kicsit, este pedig olvastam. Ma pedig a jó idő miatt az egész napomat kint töltöttem a szabadba. Este megyünk osztálytársammal koncertre és hozzánk csapódott a héten pár kilencedikes, hogy had jöjjenek velünk, illetve egy az én városomban lakó srác is írt, hogy nem megyek-e véletlen. Szóval egész szép kis csapat összegyűlt. Remélem jó lesz :3 Ők lesznek ma: