Menedék Hely

Hát Sziasztok :) Egy jó hete nem írtam, mivel még olvasok egy hosszabb könyvet és arról tervezek majd írni, viszont közben sokat filmezek és összegyűltek a gondolataim is, ezeket szeretném most kiírni.

Sokat gondolkodok mostanában az érettségiről, egyre magasabbak a pontszámok így egyre nehezebb bejutni egy egyetemre. Már most 10. osztályban elég sokszor hallunk erről, a  tanáraink rendszeresen emlegetik, hogy két év múlva eljön a nagy nap, vagy hét. Viszont ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy mikor válik az ember éretté? Amikor leérettségizünk? Nem hiszem, az érettségi bizonyítvány csak egy papír, ami a továbbtanuláshoz elengedhetetlen, semmi másra nem lehet használni, természetesen ha van egyetemi végzettségünk, akkor nagyobb valószínűséggel eltudunk helyezkedni, így lesz munkák. Természetesen ebben a mai világban már semmi sem biztos. Ez a kis papírt végül is azért kapjuk, hogy a végig tanult éveket ne érezzük elpazarolt éveknek. Érdekes módon régen 8 általánossal is könnyedén megéltek az emberek, ma már máshogy van. Ha már nincs egy embernek két, meg három diplomája, akkor már senki. Természetesen aki családot akar, annak elengedhetetlen egy jó munkahely, ahol szeret dolgozni és elég a fizetés is ahhoz, hogy megéljenek. Ha megkapjuk az érettségit az nem azt jelenti, hogy érettek vagyunk.
Talán akkor válunk éretté, amikor az első komoly kapcsolatunk lesz? Esetleg, amikor betöltjük a 18. életévünket? Ez nem lehetséges, mert ismerek olyan embereket, akik bőven túl vannak a 18-on és mégsem érett. Nem tudhatjuk mikor következik be ez a pillanat, de amikor odaérünk tudni fogjuk, hogy igen, innentől már nincs olyan, hogy még "Gyerek vagyok". Jönnek a problémák, a felnőtté válás nehéz dolog.


A másik dolog amin borzalmasan sokat gondolkodok, hogy miért ilyen előítéletesek az emberek? Ha már kicsit is szép a lány, akkor ő már kurva, ha a fiúnak sok barátnője volt, már nőcsábász. Ha feketébe öltözködik, akkor ő már tuti, hogy vagdossa az ereit. Szerintem a kor, tömeg, magasság csak egy szám. A duci, molett emberek is lehetnek ugyanolyan boldogak, mint az anorexiások, a 70 évesek, és a 10 évesek.
Szerelemben szerintem nem számítanak a külsőségek. Természetesen van az a mondás, hogy "A külső ami megfog, a belső ami megtart, (a szex hozzáláncol)" nekünk most az első két dolog a lényeges. ha ránézel egy emberre akkor az első amit megnézel az a külseje, ha nem elfogadható, akkor elmész mellette, vagy hozzá se szólsz. Ezzel minden ember így van, viszont, akin semmi kivetni való nincs, se rossz szaga nincs, se semmi ilyesmi, csak mondjuk egy kicsit több felesleg van rajta, mint a mai lányokon, vagy éppen szemüveges, szeplős, fogszabályzós, akkor azt egyből le kell nézni, ki kell csúfolni. Ugyan ez ha más az ízlése, ha már nem a Douglasban, meg a méregdrága boltokban vásárol az ember, akkor már azért is lenézik. Ha valamihez ért, akkor azért nézik ki, ha valamit rosszul tud azért. Egyszóval az emberek ostoba lények. Nem képesek elfogadni azt, ami adatott nekik és nem képesek mások értékeit meglátni. Természetesen vannak kivételek, de ezek is csak erősítik a szabályokat.
A számok nem számítanak. Egy vékony srác is lehet 80 kg, szimplán csak  vastagak a csontjai, meg egy duci lány is lehet 60 kg. Nem kellene ott bántani az embereket, ahol a legjobban fáj nekik, mert mindenkiben van kivetnivaló.