Menedék Hely

  Van, hogy a dolgok nem jönnek össze. Van, hogy nem tudsz találkozni azokkal, akikkel szeretnél és nem tudsz tanulni, mert semmi nem köt le. Nem köt le az olvasás, a rajzolás, a filmezés. Legszívesebben feküdnél az ágyadon és néznéd a plafont. Hiába tudod, hogy vannak fontos dolgok az életben, amiket meg kell csinálnod egyszerűen nincs hozzá energiád. Megesik néha, hogy nem találod a helyed a világban és érzed, hogy senki nem ért meg és mindenki ellened játszik. Vajon mit jelent mindent feladni? Otthagyni az iskolát és inkább csak létezni a nagyvilágba? Senkit nem keresni? Vagy felvágni az erünket? Eldobni az életünket és menekülni? Vagy a legkönnyebb és fájdalommentesebb utat választani és ugrani? Van, hogy lehúz a mélység és legszívesebben fel sem jönnél. Hiába járnak ezek a gondolatok a fejedben nem vagy képes teljesen elhagyni magad. Mert tudod, hogy vannak olyanok, akikért megéri éli. Barátok, család, szerelem....
  Viszont a világ nem osztható fel csupán feketére és fehérre. A jó ember is lehet néha rossz és a rossz ember is viselkedhet jól. Néha a folyton vidám embereknek is lehet melankolikus napja. Van olyan nap, amikor csak élsz, korlátok,következmények és sikerek nélkül. Amikor nem tudod, hogy mi a helyes és a helytelen, semmibe nem vagy biztos. Nem tudod ki vagy, hova tartozol, vagy merre kell tovább menned. Mindenkiben előjön néha a megfelelési vágy. Van aki a szüleinek akar megfelelni, de előfordul az, hogy a szerelmednek, barátaidnak, tanáraidnak. Sajnos nem tudsz mindenkinek egyszerre.... Éppen ezért felelj meg MAGADNAK.
  Egy számomra fontos ember szavait idézve ' Az ember egyedül születik és hal meg' Valamennyire igaz, viszont nem jelenti azt, hogy a közte lévő utat egyedül kell bejárni. Szóval mindenki legyen hálás azért, mert vannak számára kedves emberek, akik körülveszik, szeretik. Én hálás vagyok minden embernek, aki eddig az életem mérföldköveit képezték. A tanáraim, a régi 15 fős osztályom, akik tényleg a családom voltak cirka 8 évig. A zongora és szolfézs tanáromnak, a mostani barátaimnak és osztályomnak. Családomnak, édesanyámnak és édesapámnak. Nélkülük nem lennék az, aki most vagyok. Ők azok, akik átsegítenek a rossz napokon, útba irányítanak, ráébresztenek dolgokra és a kezemet fogják, ha szükségem van rá.
Kicsit szomorúbb hangvételű vers, de összességében fantasztikus. Hamarosan erről a könyvről is írok, remélem sokan felismertétek, ha nem, akkor megsúgom az Egy különc srác feljegyzései címet viseli ez a könyv.