Menedék Hely

 Sziasztok!:)
 Tegnap elmentünk a barátaimmal a Vekeri tóhoz egy kicsit kikapcsolódni, együtt lenni és szórakozni. Tudtu, hogy esni fog, de mégis kimentünk. Hatalmas zöld területet képzeljetek el, ahol lehet vízibiciklizni, focizni, röpizni, fagyizni, horgászni. Egyszóval mindent, amit csak akarsz. Négyen mentünk, ami elég jó, mert pont akkor társaság, amiben mindenki kellemesen érzi magát. Természetesen hatalmas plédeket vittünk  és eleinte csak feküdtünk és beszélgettünk, nevettünk. Aztán twistereztünk és kártyáztunk és elég hamar el is telt az idő. Majd egyre nagyobb felhők gyülekeztek felettünk, ezután pedig leszakadt az ég és annyira esett, hogy egy házból kinézve nem sok mindent láttunk az esőn túlról. Mindent összevetve nagyon jó nap volt :)

Két barátnőm, akik osztálytársaim is és egyikük barátja. :)

 Pár napja rendeltem könyveket és ma elakartunk menni megvenni őket barátnőmmel, de sajnos hatalmas vihar lett mire elindultunk volna. Anyu egyik kolléga nője vette meg nekem a könyveket. A találkozásunk célja igazából az lett volna, hogy mielőtt elmegyek pénteken még találkozzunk, aztán egy hétig nem látom. Remélem a nyár hátralévő részében többet fogom látni, mivel valószínű, hogy a következő éve után kimegy külföldre tanulni és akkor már csak fél évente fogom látni, vagy évente. Szeretném ha erről az utolsó évéről olyan emlékei lennének, amik kitartanak majd, ha magára lesz utalva.
 Annyira megtetszett a Párválasztó, hogy muszáj voltam beszerezni itthonra, majd a többi részét is megakarom venni. A másik két könyvvel, a Lélektolvajokkal és a Szerethetetlennel már régóta szemezgetek.  A Lélektolvaj a Sikoltók sorozat része, aminek már NYOLC része van, a Szerethetetlen pedig a DREAM válogatás része.


 Pénteken elutazom. Azt terveztem, hogy előtte csomó bejegyzést írok, hogy az egy hétben ne legyen annyira rossz a hiányzásom, ennek ellenére még ezen a héten semmit nem írtam, pedig szorgalmasan olvastam a Párválasztót, amit tegnap este sikerült is kiolvasnom. Csodálatos történet. Ám sajnos ez a hetem nagyon húzósnak bizonyul, mindent kipakoltam a szobámból, hogy anyuéknak minél kevesebbet kelljen majd a festéskor pakolnia. Olyan, mintha egy új életet kezdenék, vagy mintha költöznék. Most elmegyek egy hétre és mire visszajövök teljesen más lesz a szobám, amiket újabb emlékekkel tölthetek meg, s a régieket ideje elraktározni. Ez nem jelenti azt, hogy elfelejtem őket, csak vannak olyan emberek, akikkel nagyon sok időt töltöttünk ebben a szobában, ám a legtöbbjük már nem játszik szerepet az életemben, ezért úgy érzem itt az ideje túllépni rajtuk és a mostani barátaimra koncentrálni.

 Nem olyan régen csináltam a kutyusomról pár képet, annyira imádom ezt a kis gézengúzt :) Olyan régóta velem van, ő minden titkomat tudja. Egyszerűen imádom :)